A trianoni békediktátum után száz évvel az erdélyi magyarság egyik legnagyobb problémája a gazdasági leszakadás – véli Csomortányi István. A magyarok lakta területeket rendre elkerülik a komolyabb fejlesztések, a magyar megyékben Moldva legszegényebb régióival megegyező az átlagbér. Erre nyújthatnak megoldást az erős önkormányzatok, melyek átvállalhatják a Bukarest által szándékosan mellőzött feladatokat. Mezei János megerősíti: „100 év távlatában úgy látom, hogy nem változott semmi. 1920-ban Magyarországtól az ott lakók megkérdezése nélkül, minden méltányossági elvet sutba dobva csatolták el a területeket. Ez történik most kicsiben Hargita megye részeivel: román megyékbe darabolják azokat. Látjuk, hogy megtiporják őseink emlékét, figyelembe sem veszik a kultúránkat, ittlétünket, történelmünket. Olyan képviseletre van szükségünk, amelyik bátran kiáll minden atrocitás ellen, amely a magyarságot és a magyar vezetőket érinti.” Az önkormányzati kihívások kapcsán a társelnökök kifejtették: ahol az Erdélyi Magyar Szövetséget alkotó szervezetek képviselői lehetőséget kaptak az elmúlt időben arra, hogy egy-egy települést vezessenek, ott egyértelmű a jó irányú változás. Ez idő alatt sok tapasztalatot gyűjtöttek, mind a közösségépítés, mind a településfejlesztés terén szép eredményeket értek el. Egységes csapatot alkotnak: bár vannak új tagok is, a tudást és a tapasztalatot, amit településvezetőkként a korábbi években felhalmoztak, mind átadják egymásnak, közös megvalósításokra készülnek. Azoknak pedig, akik életkorukból adódóan először vesznek majd részt egy választáson, Mezei János azt üzeni: elértek abba a korba, amikor beleszólhatnak a sorsuk irányításába – hacsak nem vállalnak közösségi szerepet, ezt az irányítást négyévente, a szavazataikkal tudják megtenni. Fontos, hogy elsajátítsák azt a gondolkodásmódot, hogy a kívánságaikat a jelöltek pozícióba juttatásával érik el. „Kérem őket, hogy a fiatalságukkal járó lendületet és lelkesedést csatornázzák be az erdélyi politikába. Kérem őket arra is, hogy a saját ténykedésükkel járuljanak hozzá a kisközösségeik mindennapjaihoz. Biztatom őket, ha érzésük szerint külföldre kell menniük, menjenek; de utána jöjjenek haza, és tapasztalataikat itthon kamatoztatva teljesítsék ki az életüket, alapítsanak családot és segítsenek Szent István országát megtartani.” Csomortányi István hozzátette: „Az elvándorlás napjaink egyik legnagyobb problémája, s tudom, hogy óriási az erre irányuló kísértés. Tapasztalatot szerezni egy külföldi országban mindig hasznos, de az így megszerzett tudást érdemes itthon kamatoztatni. Annál is inkább, mert Európa fejlettebb részeinek társadalmi viszonyaiból látszik: rohamléptekkel közeledünk ahhoz, hogy szülőföldünk lesz a térség legbiztonságosabb helye, ahol hosszú távon is jövőt tervezhetnek majd a fiatalok. Ezért kiemelten fontos, hogy megerősítsük önkormányzatainkat, és együtt fogjunk neki az építkezésnek.”