Idén januárban az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt döntéshozói elhatározták: a két szervezet szövetségre lép, és egyesülve, az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) név alatt indulnak a szeptember 27-i romániai önkormányzati választásokon. Miért volt szükség az Erdélyi Magyar Szövetség létrehozására? Csomortányi István, a Néppárt elnöke, az EMSZ társelnöke szerint a bukaresti magyar mozgástér drámaian beszűkült, s egyre több magyar szavazott román pártokra, vagyis Erdélyben is elindult a – felvidéki típusú – politikai asszimiláció. Eközben érthető az erdélyi magyarság politikából való kiábrándulása is, hiszen a rendszerváltáskor megfogalmazott legfontosabb céljait az erdélyi magyarság mindeddig nem tudta elérni. „Egy ilyen helyzetben kellett erős és hiteles választ adnunk, s ez a nemzeti tábor egyesítése, az Erdélyi Magyar Szövetség létrehozása volt” – mondotta. Mezei János MPP-elnök, az EMSZ másik társelnöke úgy véli, hogy a két párt tagjai, szimpatizánsai azonos elveket és ideológiát vallanak: „Egy tőről fakadunk, nincsen értelme két szervezetben politizálni. Szétszakítva nem tudjuk érvényesíteni a jobboldali, nemzeti politikánkat – ezért egyesítettük az erőinket. Közösségi igény vezetett rá minket, hogy a nemzeti tábort a 2012-es szétválás útjáról 2020-ra visszatereljük a normalitásba.” A bukaresti mozgástér szűkülésére visszatérve Csomortányi kifejtette, hogy Románia mára már tulajdonképpen sikerre vitte az euroatlanti integrációt, a nyugati országok szemében ezért egyfajta jó tanulóvá vált, s ha kell, a visegrádi együttműködést is hátba támadja. Ilyen külpolitikai viszonyok között Bukarestnek ma már nincs szüksége a kisebbségbarát kirakatpolitikára, nincs szüksége a magyar jelenlétre. Ezért lehet az, hogy az eddigi bukaresti élvonalbeli magyar politikusok hazamenekülnek a különböző önkormányzati tisztségekbe. „Az elmúlt időszakban tapasztalhattuk a román kormány bősz magyarellenességét. Látva a magyar iskolák bezárását, zászlóink, jelképeink tiltását, érezzük, hogy a magyarság egyre jobban kiszorul a bukaresti döntéshozásból. Apránként bukaresti képviselet nélkül maradunk: nem látunk kiállást, nem tapasztalunk komoly ellenállást, ami megvédene minket.”