Ez a hiányosság egy későbbi, alaposabb kutatással pótolható, a felhozott példák pedig, úgy tűnik, elegendőek ahhoz, hogy a tendenciákat érzékeltessék. A Baján és környékén tapasztaltak azt mutatják, hogy a szállítás területén is érvényesült a férfi és női munkák erős szétválasztása. A határvonalat talán úgy húzhatjuk meg, hogy a férfiak szállították a súlyosabb, illetve a hagyományos férfimunkákhoz kapcsolódó terheket, és ők végezték a kocsival, szekérrel történő szállításokat. Ők hordták a zsákos terményeket, vitték a nagyalakú fadongás edényekben a vizet, petrencés rudakon a szénát. A lányok, asszonyok dolga a kisebb terhek, és a hagyományosan női munkákhoz kapcsolódó — gyakran több kilométernyi távolságot kitevő — szállítások voltak: mosás, piacozás, kerti termények, étel- és gyermekszállítás. A férfiaknak a földekhez, erdőhöz, legelőhöz kapcsolódó munkáik miatt nagyobb távolságok áthidalását is meg kellett oldaniuk. A munkamegosztásban betöltött szerepük szerint főleg nagymunkákat végeztek, melyek mindig a gazdaság hosszú távú céljainak megvalósítására törekedtek: legyen kenyérgabona, takarmány, tüzelő egész évre. A nőknek nagyobb arányban jutott a ház körüli munkákból, ami miatt kisebb területen mozogtak. Feladatuk elsősorban a mindennapi gondoskodásra összpontosult: legyen meg a mindennapi étel, tiszta ruha. Az ennek megteremtéséhez kapcsolódó kisebb-nagyobb szállításokról számoltunk be fentebb. Éles határvonal húzódott férfi és női munka között: szégyennek számított a másik nemnek fenntartott munkát végezni, csak akkor folyamodtak ehhez, ha a kényszer úgy hozta. Közös munkák során a különböző munkafolyamatokat is felosztották a nemek között, mint ahogyan állandósult a kaszás-marokszedő párosítás; ha pedig azonos munkát végeztek, például szekér megrakásánál, a nőket „csökkent értékű” munkaerőnek tekintették, csakúgy, mint az idős férfiakat és a 430 gyermekeket. Elképzelhetetlen lett volna az a fajta együttes munka, amely a Baranya és Tolna megyei német telepeseknél volt tapasztalható, ahol a gazdasági cél érdekében a férfiak és nők minden munkában egyenlően részt vettek. Kevés adat számol be arról is, hogy férfiak és nők a rájuk vonatkozó munkáikban egymást segítették volna. A Baja környéki területen a munkára nevelés hagyományos menete, miszerint a lánygyermek a női munkáknál, a fiúgyermek a férfimunkáknál segít, továbbá a kialakult és mindkét nem esetében erősen rögzült gyakorlat továbbörökítette az ismert mintát. Ez a modell érvényesült a paraszti gazdálkodás minden területén, még a hagyományos életforma átalakulása után is, pedig a rugalmasabb munkamegosztással talán lehetőségük nyílt volna a hatékonyabb gazdálkodásra, és a változásokkal járó nehézségek jobb áthidalására is.