Analitikus úton azonban körülhatárolható és kiragadható a jog jelenségei közül a jogérvényesség olyan megközelítése, mellyel kapcsolatban tehetők bizonyos általános megállapítások. Egy olyan dolgozat előtanulmányát kívánom tehát nyújtani, amely megpróbálja egy sajátos összefüggésben tárgyalni a jogérvényességgel kapcsolatban felmerülő lényegesebb fogalmi problémákat, és meg kívánja magyarázni, hogy melyek ezek a problémák, milyen főbb megközelítésekkel próbálták közeledni hozzájuk, s melyek e próbálkozások viszonylagos erényei és hibái. Abban reménykedek, hogy végül el tudok majd jutni egy olyan nézőponthoz, amely felől az eddigiektől némileg eltérően látszik a probléma lényege. E célhoz illeszkedve először megpróbálom kijelölni azokat a határokat, amelyek között értelmezhető a jogérvényesség mint elméleti probléma. Mivel e határokat az egyes jogi kultúrák sajátos jogfelfogása jelöli ki, ezért azt is meg kell indokolni, hogy melyek azok a jogi kultúrák, amelyek az elemzés szempontjából relevánsak. Innen tovább indulva a vizsgálandó jogi kultúrák talaján kifejlődött jogbölcseleti gondolkodás alapkérdéseire vonatkozó “klasszikus” és “modern” magyarázatokat vázolom fel, mivel a választás nagymértékben meghatározza a vizsgálódások lehetőségét és céljait. E kiindulópontra tekintettel megkísérlem elhelyezni a jogérvényesség kérdését a jogbölcseleti gondolkodás általános problémái között, és arra törekszem, hogy bemutassam azt, hogyan kapcsolódik más elméleti felvetésekhez, milyen tényezők befolyásolják a probléma eltérő megközelítéseit. Ezt követően egy történeti áttekintés során felvillantom azt, hogy a magyar és az egyetemes jogbölcselet története során milyen elméleti háttér előtt vizsgálták ezt a fogalmat, milyen ki nem mondott előfeltevések alakították jelentésének tartalmát, és mely jogszemléletek tükröződnek a fogalom eltérő típusaiban. Ez az áttekintés szándékoltan nem teljes, nem tartalmazza az érvényesség “klasszikus” megközelítéseinek csúcspontjait jelentő Herbert Hart és Hans Kelsen elméleteinek értékelését, akik egyformán jogkoncepciójának középpontjába helyezték az érvényesség problematikáját. Az ő munkásságuk ugyanis a jogérvényesség lényegének olyan explicit kidolgozását központi kérdésként kezelik, mely egyértelműen megkülönbözteti elméletüket a korábbi elméletektől, melyek más problémák kidolgozását tekintettek elsődlegesnek. A Hart és Kelsen előtti elméletek felvázolása éppen azért bír jelentőséggel, mert ezekhez képest válik érzékelhetővé e két gondolkodó teljesítményének hordereje a jogbölcselet pozitivista szakaszának történetében. A jogelmélet e két klasszikusának elméletei ahhoz is megfelelő alapot szolgáltatnak, hogy néhány esettanulmányon keresztül a jogalkalmazás gyakorlatában vizsgáljuk majd meg az érvényesség általuk képviselt “hagyományos” szemléletének tarthatóságát.