A modern háborúk során a nemzetközi humanitárius jog jelentősége kiemelkedő. A genfi egyezményekben rögzített normák és elvek a globális közösség közös értékrendszerén alapulnak, hiszen olyan civilizációs, kulturális és jogi tradíciókat erősítenek meg, amelyek mélyen gyökereznek számos társadalomban. Az egyezmények egyetemességét jól mutatja, hogy a világ 196 állama önként vállalta a jogi kötelezettségeiket. A genfi egyezmények 75 éve folyamatosan relevánsak maradnak. A nemzetközi humanitárius jog hatékony érvényesítése elengedhetetlen a szenvedés csökkentése, életek megóvása és az emberi méltóság védelme érdekében. Alapelvei összhangban állnak a genfi egyezmények szellemiségével: az emberi élet értéke nem hierarchikus, és nincs helye megkülönböztetésnek, így minden rászorulónak függetlenül más körülményektől meg kell kapnia a védelmet és a segítséget.

A Genfi Megállapodások a modern nemzetközi humanitárius jog alapját képezik, és jelentős szerepet játszanak a háborúk és fegyveres konfliktusok során az emberi jogok védelmében. Ezek a megállapodások elősegítik a sebesültek, a hadifoglyok és a civil lakosság védelmét, valamint a háborús bűncselekmények megelőzését. A Genfi Megállapodások gyökerei a 19. századra nyúlnak vissza, amikor Henri Dunant svájci üzletember megalapította a Vöröskeresztet. 1864-ben került sor az első Genfi Egyezmény aláírására, amely a sebesültek és betegeik védelméről rendelkezett. Azóta a megállapodásokat többször is felülvizsgálták és kiegészítették, legutóbb 1949-ben, négy új egyezménnyel. A Genfi Megállapodások nemcsak jogi keretet biztosítanak a háborús konfliktusok kezelésére, hanem erkölcsi alapot is adnak az emberi jogok védelméhez. Az egyezmények ratifikálása kötelező érvényű a részes államok számára, és számos nemzetközi bíróság hivatkozik rájuk a háborús bűnök ügyében.