Az egészség nem csupán a betegség hiánya - a lelki egészség világnapján Október 10-én, a lelki egészség világnapján újra nagyobb figyelem kerül a mentális egészség fontosságára – ami a COVID-19 okozta veszteségek és korlátozások miatt idén a szokottnál is hangsúlyosabb. A világnap egyben arra is emlékeztet, hogy a mentális egészség "hivatalos" képviselője, a pszichiátria valójában mennyire nem képes a lelki egészség megőrzésére vagy helyreállítására.

Az 1948-ban alakult Lelki Egészség Világszövetsége azért kezdeményezte eme világnap megtartását, hogy felhívja az emberek figyelmét egy minden társadalmat érintő problémára: a lelki eredetű nehézségekre, és az ezekkel kapcsolatos előítéletekre. Napjainkban nem is lehetne eléggé kihangsúlyozni ennek a fontosságát, hiszen a járványhelyzet miatt hazánkban is meglepően sokan kötnek ki ilyen-olyan indokkal pszichiáternél – és válnak az ezzel kapcsolatos stigmák és megkülönböztetések célpontjává.
Bár kétségtelen, hogy egy zavart elméjű személy jelenléte nem könnyíti meg a környezetében élők életét, az előítéletek forrása mégis sokkalta inkább a pszichiátria kezeléseihez köthető. Talán kevesen tudják, hogy a "mentális rendellenességeket" ma elsősorban tudatmódosító szerekkel kezelik, olyan kémiai anyagokkal, amelyek erősen befolyásolják a betegek mentális és fizikai állapotát is. Ezeket a szereket pedig esetenként évtizedekig, vagy akár egy életen át kell szedniük a pszichiátriai pácienseknek. 


A kórházak pszichiátriai osztályain pedig az idő előrehaladtával egyre gyakrabban kell szembenézniük olyan kényszerintézkedésekkel, mint az ágyhoz kötözés (orvosi nyelven szólva: rögzítés), a gyógyszerek erőszakkal való beadása, és a szabadságkorlátozás.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a "Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség hiánya". Mégis, a WHO egy 2015-ben publikált jelentésében azt olvashatjuk, hogy "Az antipszichotikus szerek fejtik ki a legnagyobb negatív hatást a fizikai egészségre, ezeket követik a hangulatstabilizáló szerek, a triciklikus antidepresszánsok és az új típusú antidepresszánsok." Ezek mindegyikét széles körben használják pszichiátriai "kezelés" gyanánt.
Hogyan beszélhetünk tehát mentális egészségügyről, ha a kezelésekkel valójában megrövidítik a betegek átlagéletkorát, és hátrányos megkülönböztetésnek teszik ki őket?
A lelki egészség világnapja jó alkalmat jelent, hogy alaposabban górcső alá vegyük a mentális zavarokkal kapcsolatos jelenlegi hozzáállást. Nem kérdés, hogy ha valaki zavart elmeállapotba kerül, hallucinál, azzal teherré válik a társadalom számára – de ettől függetlenül emberhez méltó bánásmódot és kezelést érdemel. Ugyanis a világ különböző pontjairól több olyan kezdeményezés is ismert, ahol tudatmódosító szerek és kényszerintézkedések nélkül hozták jobb állapotba a pácienseket. Norvégiában ma is működik egy ilyen elmeegészségügyi intézmény.