Ma 75 éve ért véget a II. világháború, amelynek szörnyű tapasztalata vezetett az európai egység és együttműködés gondolatához, majd az Európai Unió létrejöttéhez. Ahhoz, hogy Európa országai vagy együtt, közösen boldogulnak, vagy sehogy.

Európa történelme korábban a szinte folyamatos háborúk története, de létezése óta az Európai Unió elsősorban békeprojekt, működésében sok mindent lehet kritizálni, de az együttműködés által megteremtett békét és biztonságot alábecsülni nem szabad.
Az idei Európa-nap most mégis háborús körülmények közt telik, egy ismeretlen ellenséggel, a járvány ellen küzdenek Európa népei. Még nem vagyunk túl a csatáinkon, de két fontos tapasztalat már adódik talán. Az egyik, hogy ennek a válságnak a legyőzéséhez is éppen annak felismerése szükséges, ami az Európai Uniót életre hívta: az egymásrautaltság. Sem a vírust, sem a nyomában pusztító erővel érkező gazdasági-szociális válságot nem lehet csak nemzeti keretek között legyűrni. Az orvosi kutatások sikerétől a bajba jutott emberek, a nehéz helyzetbe kerül vállalkozások megsegítéséig ez a válságkezelés is az európai és a nemzetközi közösség összefogását igényli. Ha valamikor, most aztán végképp nincs helye a nemzeti önzésnek, hiszen emberek élete, egzisztenciális biztonsága múlik rajta.

A másik tanulságot kétszáz világhírű művész és tudós - Madonnától Robert de Niron, Stingen és Tarr Bélán át például James Peebles Nobal-díjas fizikusig – foglalta felhívásba. Elképzelhetetlennek tűnik számukra is a visszatérés a "régi" normalitásba – írják, ezzel a fogyasztói társadalom radikális átalakítását sürgetik. Alighanem igazuk van: a válság alkalom arra, hogy szembenézzünk a lényeges kérdésekkel, amelyek legalább annyira szólnak az emberi méltóságról, koherenciáról, mint a túlélésről. A humán tőkébe és a környezeti infrastruktúrába való befektetés immár nem lehetőség, hanem kötelesség, különben nem csak a járvánnyal vívott háborút, de a jövő csatáit is elveszítjük. Az új korszakot önmagában ugyanis nem a járvány hozta el, az csak tovább nem halogathatóvá tette a rendszerszintű változtatásokat, így például a klímaváltozás elleni, együttműködésen alapuló fellépést.
Az európai együttműködés legnagyobb eredményét, a békés prosperitást fenntartani úgy lehet, ha a válság legyőzésével nem a régit építjük újjá, hanem sok mindent máshogy csináljunk, mint azelőtt. Jobban vigyázzunk a bolygónkra és a környezetünkre. És sokkal jobban egymásra.
A járvánnyal küzdő országok tapasztalatai egy irányba mutatnak: fenntarthatóbb és emberségesebb politikára, zöld és szociális fordulatra van szükség. Ez Európa legjobb esélye, és ez Magyarországé is.
Boldog Európa-napot!

Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatal
Budapest, 2020. május 9., szombat