Az elmúlt hónapokban az állami, illetve kormányközeli befektetőkhöz kötődő építési projektek sorra válnak nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé. A kiemelés hatására számos műemléki státuszú vagy épp védelemre érdemes épület átépítése előtt nyílik meg az út ahhoz, hogy a hatályos településrendezési előírásoktól, illetve az Országos Településrendezési és Építési Követelményektől (OTÉK) eltérő módon építsék át őket, így jóval kevesebb papírmunkával és küzdelemmel válhatnak olyanná, ahogyan azt a tulajdonos megálmodta. A kiemelésekről való döntéshez sokszor a védettség teljes, vagy legalább részleges visszavonása is kapcsolódik – így történt ez az Üllői úti Heinrich-udvar esetében is: a századforduló egyik legjelentősebb vaskereskedő családjának otthona, illetve raktárépülete közti íves raktárudvarról tűnt el a védettség, hogy az épületegyüttes még jobban megfelelhessen az új feladatának, és egy kormányközeli tulajdonosi körnek köszönhetően hotellé, esetleg Airbnb-lakástömeggé változzon. A többi közt a maximális épületmagasságot, a beépíthetőséget, a zöldterületek a telken belüli arányát, illetve a szintráépítéseket is szabályzó rendelet alól mentesült projektek közé most újabb, régóta húzódó munka csatlakozott, a június 3-i Magyar Közlönyben a Kormány ugyanis kiemelten közérdekűvé, és egyben nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánította a Városligeti fasor 9-13. szám alatt megvalósuló Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ ügyét, koordinálása pedig a Fővárosi Kormányhivatalt vezető józsefvárosi ex-polgármester, Sára Botond feladata lesz. A Városligeti fasor és a Bajza utca találkozásánál lévő óriási terület sorsa hosszú évek óta kérdéses, hiszen a szocializmus évtizedeiben újabb szinttel megfejelt egykori Herczel Manó-féle – később Fasor – Szanatóriumot (Quittner Zsigmond, 1896-1897), a Glück Ignác-féle – később Hidegviz, majd Therapia – Gyógyintézetet (1886-1887, bővítés: 1894, 1896), a Grünwald Mór-féle szanatóriumot (Schannen Ernő, 1892-1893), a dr. Radó Géza nagykereskedő és felesége, Walter Rózsi operaénekesnő számára épült, legutóbb bölcsődeként működött modernista villát (Fischer József, 1936), az 1968-ban született, hatemeletes szocmodern csodát, vagy épp az 1954-ben Szamuely Tibor TBC Gyógyintézet néven született tömböt is magában foglaló komplexum területén 2007 óta nincs semmiféle mozgás.