A luxemburgi ítélet tartalma szerint a 2003/88 irányelvet kell alkalmazni a közszféra területein folytatott tevékenységekre, ha azokat szokásos körülmények között, a feladataiknak megfelelően végzik, még akkor is, ha a tevékenységek előre nem láthatóak és a folyamatos munkavégzést biztosítani kell. Az irányelvtől való eltérést csak rendkívüli események indokolhatják akkor, ha a feladatok megfelelő teljesítését veszélyeztetné az irányelv minden szabályának betartása.

Ugyanakkor bizonyos, hogy az ítélet nagy számú, Szakszervezetünk által képviselt ügyben játszik fontos szerepet, tekintve, hogy több tucat perben látjuk el azoknak a rendőröknek a képviseletét, akik a 2015-2017-ig tartó időszakban, migrációs helyzetben határőrizeti feladatokat láttak el, de a munkáltató a folyamatos bevethetőségi állapotban tartással érintett idejüket pihenőidőként kezelte és nem fizette meg a nekik járó túlszolgálati díjat, valamint akiknek a vonatkozó szabályzat előírásai szerint túlórát fizettek, majd azt visszakövetelte a munkáltató egy ORFK állásfoglalás alapján.

A luxemburgi határozat szerint a munkaidőről szóló európai uniós irányelvet alkalmazni kell a rendvédelmi szervek azon tagjaira, akik valamely tagállam külső határain határőrizeti feladatokat látnak el harmadik országok állampolgárainak az említett határokon való beáramlása esetén, viszont a munkavégzés díjazására a magyar jog vonatkozik.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a 2003/88 irányelvet akkor is alkalmazni kell az egészségügy, a közbiztonság és a közrend területén folytatott tevékenységekre, ha azokat a helyszínen beavatkozó erők végzik, és azok segítsgényújtásra irányulnak, amennyiben azokat szokásos körülmények között, az érintett szolgálatra felruházott feladatoknak megfelelően végzik, még akkor is, ha a beavatkozások természetüknél fogva előre nem láthatóak.

Egyes tevékenységek kivételként történő alkalmazását csak olyan rendkívüli események indokolják, mint a természeti vagy technológiai katasztrófák, merényletek vagy az olyan balesetek, melyek súlyossága és mértéke az élet, az egészség, valamint a közösség biztonságának védelméhez nélkülözhetetlen intézkedések meghozatalát teszik szükségessé, és amelyek megfelelő teljesítését veszélyeztetné, ha a 2003/88 irányelv által előírt összes szabályt be kellene tartani.

Az EUB a hazai bíróság feladatának szabta meg egyebek mellett annak meghatározását – azzal, hogy figyelembe kell vennie az összes releváns körülményt, többek között azt, hogy a feladat ellátása több hónapig tartott – hogy megakadályozta-e a harmadik országok állampolgárainak beáramlása, hogy a határaink őrizetét – a teljes vitatott időszak alatt – a készenléti rendőrség a szokásos körülmények között lássa el, figyelembe véve, hogy e szolgálatot éppen azért hozták létre, hogy részt vegyen a halaszthatatlan feladatok ellátásban.

Rámutattak arra, hogy a hazai bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy a körülményekre tekintettel nem volt lehetséges az érintett szolgálatot oly módon megszervezni, hogy valamennyi tagja az irányelvben meghatározott követelményeknek megfelelő pihenőidőben részesülhessen, vizsgálva azt is, hogy lehetetlen volt-e az állomány számára olyan rotációs mechanizmust előírni, amely lehetővé tette volna a megfelelő pihenőidő biztosítását minden munkavállaló számára.

Konkrétan kimondta a bíróság ítéletében, hogy az irányelv a rendvédelmi szervek által szokásos körülmények között, a rájuk bízott feladatnak megfelelően végzett tevékenységekre alkalmazandó, még akkor is, ha azok a beavatkozások, amelyekkel e tevékenységek járnak, természetüknél fogva előre nem láthatóak, és veszélyt jelentenek a munkavállalók biztonságára vagy egészségére.